Andy Weir új könyvével kapcsolatban az első kérdés nyilván az, vajon van-e olyan jó, mint A marsi. Nos, erre ugyan egyértelmű és határozott nem a válasz, az Artemis így is egy rendkívül szórakoztató, átlagon felül megírt sci-fi. Azon olvasóknak pedig, akik különféle zsilipek elkötelezett hívei és/vagy lenyűgözi őket a hegesztés szikrázó világa, remek hírünk van. Az űrkutatásért fanatikusan rajongó Weir brutális részletességgel taglalja, hogyan is nézne ki egy város a Hold felszínén, csak közben néha magunkra hagy minket, a fizikába vagy kémiába kevésbé szerelmes olvasókat.
Igaz, a könyv fő attrakcióját nyilván a Hold görög istennőjéről elnevezett városka leírásai adják, és ezen a vonalon Weir jóval tovább megy, mint a világhírt elhozó első regényében. Nemcsak aprólékosan körbejárja a különleges helyszínt, de a felhasznált anyagoktól kezdve a kisebb gravitáción át egész a sajátos gazdasági/szociális következményekig tényleg próbál mindent a lehető legpontosabban elképzelni. Az egyébként kimondottan frappáns társadalomtudományi kitérők mindenképpen előrelépést jelentenek az előző könyv kissé nyomasztó természettudományos fókuszához képest. A saját valuta és az Artemis speciális kereskedelmi rendszere nemcsak alaposan kidolgozottak és reálisak, de az események szempontjából is fontossá válnak, így ezek az elemek a történetbe is remekül illeszkednek.
