MAGYAR MŰHELY
A filmvászon Kovács Katija szinkronban volt a pódiumon álló énekessztárral és a benne megtestesülő formátumos feszültséggel. A hat filmben, amiben 1967-68-ban főszerepet játszott, ennek a fojtott izzású erős nőkarakternek adott formát és alakot. A filmtörténet azonban méltatlanul elfeledte.
Beck András: Eltávozott ünnepnapok (Kovács Kati a filmvásznon)
Darida Veronika: „Széthull darabokra” (Beszélgetés Mundruczó Kornéllal)
Kovács Kata: Lobogó gyász (Mundruczó Kornél – Wéber Kata: Pieces of a Woman)
Erdélyi Z. Ágnes: „Gyógyíthatatlan filmes vagyok” (András Ferenc portrékötet)
Gion Nándor: Latroknak is játszott (Forgatókönyv részlet, 1985)
Szekfü András: „Egyetlen snittben!” (Beszélgetés Somló Tamással – 1. rész)
KORTÁRS AUSZTRIA
Semmi sem biztos, csak az, hogy nem találjuk a helyünket – sommázhatjuk a rendre a képzelet és valóság, illetve az önrendelkezés és kiszolgáltatottság között megrekedt, boldogtalan nőket felvonultató (eddig 5 nagy- és 2 kisjátékfilmből álló) Jessica Hausner-oeuvre központi gondolatát.
Schreiber András: A boldogság hervadó virágai (Új raj: Jessica Hausner)
Nemes Z. Márió: Alpesi hullahegyek (Elfriede Jelinek: Die Kinder der Toten)
OROSZ TITKOK
A több játékfilmből álló DAU-projekt filmtörténeti kuriózum: egy szovjet „titkos város”-ban játszódik 1937-62 között. A tudósok városát egy 13 ezer négyzetméteres stúdióban rekonstruálták. A statiszták és a „színészek” jelentős része három éven át e komplexum területén élt és dolgozott a kor szabályai szerint. Az ötvenes-hatvanas éveket idéző lakásokban laktak, korhű frizurákat és ruhákat viseltek.
