A Wire másként van bedrótozva, mint a szokásos zsaru-sorozatok. Több benne a realizmus, mint a hősiesség.
A tévé és a mozi bő félévszázada kezdődött vetélkedésének története az elmúlt években több kisebb fordulatot vett az Egyesült Államokban, a köldöknézésbe és a speciáleffektek hajszolásába merülő Hollywooddal szemben egyes tévétársaságok krajcáros, ámde nagy művészi hozamú ötletek sorát vetették be. Az olyan régi vágású sorozatok mellett, mint a Helyszínelők és mutánstársai, illetve az olyan újszerűbbnek tetsző, de lényegében csupán a klasszikus sémákat újrafazonírozó darabokkal szemben, mint a 24, feltűnt néhány rendhagyó kivitelű széria, a Deadwood, a Shield és a Drót. A tömegek szórakoztatását amerikai terepen szokatlannak tekinthető eszközökkel megcélzó utóbbi sorozat különösen jól jelzi, hogy milyen jelentékeny mértékű a teremtő energiák felhabzása napjaink tévéiparában. A Drót alkotói mintha a 19. századi európai romantikus realista írók Amerikába vetett szegény rokonai lennének, művük széles szociológiai térképet rajzoló izgalmas bűnfilmfolyam, amely kivált realizmusával és sztoriépítési megoldásaival lepi meg a nézőt. Az egyszeri és a sokat tapasztalt nézőt egyaránt.
