A majmok bolygója-franchise nyitó felvonását az ikonikus 1968-as évben, a hidegháború és az ellenkulturális forradalom csúcsán, néhány nappal Martin Luther King meggyilkolása előtt láthatta először az amerikai közönség. A siker nem maradt el, és nem kell mélyreható historikus ismeretekkel rendelkeznünk annak felismeréséhez sem, miért válhatott a film fontos hivatkozási alappá. A legendás első film nyilván nem valamiféle állatjogi tanmese az ember és majom viszonyáról, illetve nem a trükkök miatt gyakorolt hatást a nézőkre.
A remek alapkonfliktus és a meghökkentő elbeszélői csavarok nem érnének túl sokat, ha nem lebeg ott az egész mögött a maró társadalmi látlelet, ami az adott történelmi kontextusból kiragadva univerzálisan, a mai napig érvényes. A folytatások és újrázások mindig megbízhatóan hozták a bevételi eredményeket, de csak akkor tudtak túlmutatni az egyszerű szórakoztatáson, mikor a majom-maszkok mögé az alkotóknak sikerült hatásos parabolákat csempészniük. A majmok bolygója – Háború sajnos épp ezen a téren okoz csalódást, de cserébe minden másban hozza a kötelezőt.
