A doppelgänger-jelenség, vagyis egy élő személy (általában gonosz) hasonmásának többnyire képzeletbeli, esetenként valóságos ikertestvérének bemutatására nem csak a filmművészetben, de az irodalomban is számtalan példát találhatunk: a mitologikus eredetű, az idő előrehaladtávál már paranormális jelenségként aposztrofált téma Johann Wolfgang von Goethe (Költészet és valóság, 1812), Percy Bysshe Shelley (Prometheus Unbound, 1820) vagy Edgar Allan Poe (William Wilson, 1839) agyát is megmozgatta, nem beszélve a későbbi mozgóképes megközelítésekről, amelyek felsorolásába a lista végtelen felé konvergáló hossza miatt inkább bele sem kezdünk. Az evil twin vagy az imaginary friend alakja tehát oly sokszor jelent meg az elbeszélő-művészetekben, hogy különösen nehéz dolga van annak, aki újat, eredetit szeretne felmutatni a témával kapcsolatban. Erre tesz kísérletet Tini Tüllmann német rendező tavaly készült thrillerével, a Freddy/Eddy-vel, amely négy fesztiválnevezéséből négyszer kapott fődíjat, akár a legjobb rendezés, akár a legjobb elsőfilm kategóriájában.
